A halak hő- és fájdalomérzete, oldalvonala

A halak (Pisces) a gerinchúrosok törzsének egy nem rendszertani csoportja. Gyakorlatilag a négylábúakon kívül a koponyások közé

A halak érzékeléséről és érzékszerveiről a halakkal foglalkozó gyakorlat emberei, a horgászok tudnak feleletet adni, nem egy tekintetből talán jobbat, mint számos, halakkal foglalkozó szakember. A horgászok hosszasan elmélkedve figyelhetik meg az élő halak viselkedését, holott a halakkal foglalkozó nem egy tudós azokat csak a múzeumban eltett holt példányokról ismeri.

Hőérzet

Minden horgász jól tudja azt, hogy a halak milyen érzékenyek a víz hőmérséklete iránt. A kutatók, életbúvárok, a biológusok meg is állapították, hogy a halaknak a bőrében – például a csuka fején – vannak egyenetlenül elosztva érzékszervek, melyek arra szolgálnak, hogy állatot a víz hőmérsékleti különbségeiről értesítsék Ez nagy fontosságú számos halra nézve, hiszen például a pataki pisztrángra kész veszedelem volna, ha lekerülne a hűvös és oxigénben szegény vízbe. Miután azonban a halak a vízhőmérséklet különbségét meg tudják állapítani, óvakodnak attól, hogy a víz árjával a frissvizű hegyi patakból az alacsonyabb vidékek melegebb vizeibe sodródtassanak.

Fájdalomérzet

Feltűnő jelenség a halaknak a látszólagos teljes érzéketlensége a fájdalom iránt. A horgászok jól tudják, hogy ha egy hal a horogtól valamiképpen megszabadul, abba csakhamar újra belekap. Ismeretes az is, hogy a halat altatás nélkül lehet operálni, pl. a szemét is ki lehet venni anélkül, hogy egyetlen izomrándulásából is arra lehetne következtetni, hogy az neki kellemetlen, fájdalmas lett volna. Ez azonban nem jelenti azt, hogy legalább bizonyos halaknak fájdalomérzése nem volna.

Kísérleti úton megállapították, hogy egyes halfajok érzékelhetnek fájdalmat. A lószőrszállal izgatott csuka például a lószőrrel való érintésre úgy viselkedett, mintha az neki kellemetlen, fájdalmas lett volna.

A víz áramlásának érzékelése (oldalszerv)

A halak érzékszervei között van olyan is, amelynek működését mi emberek nem tudjuk megbecsülni, mert hozzá hasonló érzékszervünk nincsen.

Régtől fogva ismeretes például a halak oldalán elhelyezkedő sajátos úgy nevezett „oldalszerv”.

Ezt a szervet hosszú ideig egyszerűen hatodik érzékszervnek nevezték, mert egyáltalán nem volt semmiféle támasztópont arra nézve, amiből meg lehetett volna állapítani, hogy mire szolgál. Érzékelése mibenlétének kiderítése hosszas kísérletek eredménye volt.

Oldalszerv a legkülönbözőbb halakon, valamint egyes állandan vízben élő kétéltűeken, a szárazon élőkétéltűeknek pedig vízben élő álcáin fordult elő. Ebből a tényből, hogy csak a vízben élő gerinceseknek van oldalszerve eleve arra lehett következtetni, hogy e szerv működése a vízben való életmóddal kapcsolatos, de hogy mi a működése, az sokáig kérdéses volt.

Az oldalszerv működésének megállapítása végett először felépítését tanulmányozták. Kitűnt hogy a legtöbb csontos halon az oldalszerv a bőrben, a pikkelyek alatt helyezkedik el, hosszú, nyálkával teli csatornát, úgy nevezett nyálkacsatornát alkotva, melyben helyenként csoportosan érzéksejtek, azaz olyan sejtek találhatók, amelyekben érzéki végpálcikák vannak. Az oldalszerv mentén bizonyos pikkelyeken nyílások találhatók, ezeken át a víz beáramlik a hal testébe. A fejtől a törzsön át a farokig húzódó belső csatorna, melyen keresztül a víz áramlását érzékelik. A zavaros, sötét vízben nélkülözhetetlen számukra ez az érzékszerv, segít a térbeli tájékozódásban. Ezen keresztül nemcsak azt érzékelik, hogy valami közeledik feléjük, de annak nagyságát, alakját, sebességét is érzékelik.

A halak a szemük nélkül simán tudnak tájékozódni, azonban ha az oldalszervét éri károsodás, napokon belül elpusztul.